„A gyermekek úgy éreznek, ítélnek és cselekednek,
miként azt azoknál látják, akiket szeretnek és becsülnek!”
                                                                   Dr. Wlassics Gyula


"Mi, a törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskola alábbi pedagógusai, nem tudunk azonosulni a BECS (belső önértékelési csoport) által elvégezendő kötelező feladatokkal.

Az iskolánkban egyszerű és jól átlátható Intézményi Minőségirányítási Program (IMIP), Minőségbiztosítási rendszer és vezetői ellenőrzés működött. Átfogó képet alkotott az intézményről és a pedagógusok oktató-nevelő munkájáról és emellett folyamatos önképzéssel, ötletbörzékkel, házi bemutatókkal segítettük, támogattuk egymás munkáját.

Az oktatás és nevelés rendkívül személyiségfogyasztó szolgálat. A tanításra fordított idő, a felkészülés, a megnövekedett adminisztrációs terhek, szervezési-irányítási feladatok mellett elképzelni sem tudjuk, hogy mikor valósíthatnánk meg az önértékelési rendszerben előírt feladatokat úgy, hogy közben az elvárt és általunk is fontosnak tartott színvonalon tudjunk felkészülni a napi óráinkra és egyéb feladatainkra.

Felesküdött pedagógusként és gondolkodó értelmiségiként szívesen megosztjuk tapasztalatainkat és meglátásainkat, hogy ezzel alkotó részesei legyünk a közoktatás megújításának.

Elkötelezett, hivatástudatának magas fokán álló pedagógusközösségünk etikátlannak és emberileg, szakmailag elfogadhatatlannak tartja ezt az egymás bírálatára épülő rendszert és ennek hosszú távú kiépítését. Számunkra az új rendszer csupán az adminisztrációs terhek növekedését és a gyermekekre fordítható idő csökkenését jelenti, így semmiképpen nem járulhat hozzá a mindenki által elvárt színvonalasabb munkavégzéshez!

A fentiek miatt nem értünk egyet az önértékelési rendszer jelenlegi bevezetésével.

Céljaink:

  1. Szeretnénk, ha a mi intézményi kultúránkat a továbbiakban is a bizalom, az őszinteség és egymás tisztelete jellemezné. Az új önértékelési folyamatnak sem elszenvedői, sem egymást bíráló kritikus tagjai nem kívánunk lenni.
  2. Szeretnénk, ha egymás ellenőrzésén és bírálatán alapuló rendszeres tevékenységek helyett a gyermekek céljait sokkal jobban szolgáló szakmai felkészülés és szakmai fejlődés kapna hangsúlyt a mindennapi feladatok során.
  3. Szeretnénk, ha tiszteletben tartanák a munka és a magánélet egyensúlyát, a kifosztott és töltekezni képtelen tanárok személyisége nem lehet forrása a gyermekek türelmet, kiegyensúlyozottságot és nyugalmat igénylő nevelésének."

Törökbálint, 2015. október 1.