Az Oktatáskutató és Fejlesztési Intézet is ekézi a Kliket

Akit bővebben is érdekel, az innen tudja letölteni PDF-formátumban.

0 Tovább

VI. kerületi Klik-fórumon meg nem hallgatott kölcseys nyilatkozat

A VI. kerületi Klik-fórumon - konzultáció jegyében - sem meghallgatni, sem továbbítani nem hajlandók az alábbi nyilatkozatot. A napirenden annak ellenére sem változtattak, hogy azt a többség nem szavazta meg.

Nyilatkozat

A Budapest VI. Kerületi Kölcsey Ferenc Gimnázium tanárai a Balog Zoltán miniszter kezdeményezése nyomán a KLIK VI. számú tankerülete által 2016. február 3-ra összehívott „panaszfórumon” az alábbi nyilatkozatot teszik.

Az iskola tantestülete csatlakozott a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt leveléhez, az abban megfogalmazott jajkiáltáshoz, hiszen mi magunk is évek óta egyre növekvő aggodalommal figyeljük a közoktatásban lezajló, pontosabban erőszakosan levezényelt folyamatokat. Egyetértünk és támogatjuk a Teleki Blanka Gimnázium tantestületének 16 pontját, illetve a Herman és a Teleki második, immáron közösen megfogalmazott levelét.

Megütközve figyeljük az oktatási kormányzatnak az elmúlt napokban tapasztalt, csúsztatásokkal teli, lekezelő kommunikációját, és visszautasítjuk a rész-illetve álmegoldásokra vonatkozó javaslatait.

Úgy gondoljuk, az oktatás területén átfogó, gyökeres változtatásokra van szükség, amihez azonnali tárgyalásokat kell kezdeni az oktatás valódi szereplőinek (független oktatáspolitikai és neveléstudományi szakemberek, tanárok szaktárgyankénti szakmai szervezetei, „tantermi” tanárok legitim képviselői, diákok, szülők) bevonásával.

A fentiekből következik, hogy a Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter által felvázolt köznevelési kerekasztalt illegitimnek és inkompetensnek tekintjük, illetve a jelen fórumot alkalmatlannak arra, hogy valamiféle érdek-képviseleti közvetítő csatornává váljon.

Nem óhajtunk részletes panaszlistát közzétenni, a panaszainkat folyamatosan jeleztük, a jelen helyzettel kapcsolatos véleményünket pedig híven tükrözik a fent már említett nyílt levelek. Az apróbb helyi problémák elszigetelt orvoslása csupán látszatmegoldást jelentene, miközben a rendszer átfogó és átgondolt átalakítása tartós megoldást adhat majd mindezen bajokra is.

A Budapest VI. Kerületi Kölcsey Ferenc Gimnázium tantestülete kimondja:

  1. A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről nemhogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de az egész közoktatást a szakadék szélére kormányozta, annak minden szereplőjét kétségbeejtő helyzetbe hozta. Tanítványaink és gyerekeink mindenek felett való érdekét szem előtt tartva követeljük, hogy történjen meg a köznevelési törvény felülvizsgálata, majd széleskörű párbeszédet és társadalmi, szakmai egyeztetést követően az egész oktatási rendszer rendszerszintű átalakítása (a teljesség igénye nélkül: oktatás finanszírozása, önálló minisztérium, XXI. század kihívásainak megfelelő NAT, nagyobb mozgástér a helyi tantervek tekintetében, pedagógusminősítési és előmeneteli rendszer, iskolai autonómia, szabad tankönyvpiac, esélyegyenlőség kérdése, pedagógusképzés reformja).
  2. Ahhoz, hogy az oktatási-nevelési intézményekben a napi folyamatos működés biztosítható legyen, azonnali beavatkozásokra is szükség van:
  • A gyermekek, tanulók terheinek csökkentése (pl. egyes tárgyak integrált oktatásával)
  • A pedagógusok munkaterheinek csökkentése (pl. kötelező óraszám visszaállítása egy korábbi, elfogadható szintre: legfeljebb 22 óra, többletmunka kifizetése, NOKS státuszok visszaállítása, napi adminisztráció csökkentése)
  • A pedagógiai munkát segítő (NOKS) dolgozók azonnali bérrendezése.
  • A nem felmenő rendszerben bevezetett, pl. az érettségiket érintő intézkedések azonnali visszavonása.
  • Költségvetési források átcsoportosítása az intézmények biztonságos működtetésének biztosítására.
  • Az intézmények gazdasági/szervezeti autonómiájának helyreállítása.
  • A pedagógus előmeneteli rendszer, illetve a minősítés felfüggesztése, az új, modern és korszerű elvárásoknak megfelelő rendszer kidolgozásáig az intézményekben eddig jól működő belső önértékelési rendszer visszaállítása.
  • A tankötelezettség visszaállítása 18 évre.
  • A Szakszolgálatok megerősítése, eredeti kapacitásuk helyreállítása.
  • A szakközépiskolák közismereti óraszám-csökkenéssel járó átalakításának leállítása.
  • A pedagógustársadalom nagy többsége által illegitimnek tartott szervezet (NPK) megszüntetése, valódi, magas szintű tárgyalások megkezdése a fentiekben már felsorolt résztvevők érdemi bevonásával.

Budapest, 2016. február 3.

Törley Katalin, Budapest VI. Kerületi Kölcsey Ferenc Gimnázium Közalkalmazotti Tanácsának Elnöke

VI. kerületi Klik-fórumon meg nem hallgatott kölcseys nyilatkozat

0 Tovább

Bárki, bármit mond, menő a Debreceni Egyetemre járni

Van itt minden, mint a bucsuban: piacképes diploma, duális képzésben részt vevő ipari partnerek, modern infrastruktúra, nyitott, nemzetközi hallgatói élet, kulturált, színvonalas környezet és aktív, sportos mindennapok.

Hallgatói létszámát tekintve amúgy a legnagyobb, négy és fél évszázados történetével pedig az ország legrégebbi felsőoktatási intézménye a Debreceni Egyetem. Kiemelt kutatóegyetemként tizenkét tudományterületen a legszélesebb kínálatot nyújtja leendő hallgatóinak az intézmény 14 karával és 1500 oktatójával. Mi kell még?

0 Tovább

A Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola tanárainak javaslatai

Mi, a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola tanárai, látva a közoktatás égető problémáit, az oktatásügy, s benne a művészeti szakképzés, valamint iskolánk hatékonyabb és nyugodtabb működése érdekében az alábbi javaslatokat, kéréseket fogalmazzuk meg a fenntartók és döntéshozók felé:

Oktatásszervezés, hatáskörök:

1. Kérjük, hogy az oktatás-nevelés területén az átalakításokat messzemenően a szubszidiaritás elvének figyelembevételével hajtsák végre a gyakorlatban!

2. Állítsák vissza az igazgatói hatásköröket, mindenekelőtt a munkáltatói jogokat!

3. Állítsák helyre az iskola jól bevált, több évtizedes belső irányítási struktúráját, a tanulói létszámhoz való kötöttség megszüntetésével, a feladathoz szabott státuszok megadásával! (Esetünkben két tagozatvezető – egy zenei és egy képzőművészeti –, egy általános igazgatóhelyettes és egy gazdasági vezető jelenléte ideális az igazgató mellé.)

4. A pedagógusok felé irányuló bizalmatlanság légkörének megszüntetése érdekében kérjük, hogy töröljék el a kötelező 32 órás benntartózkodás adminisztrálását! Bízzák az igazgatókra a tanárok tanórán kívüli munkaelosztását, ellenőrzését!

Pedagógiai-szakmai munka:

5. Kérjük, hogy állítsák vissza a tankönyvválasztás szabadságát!

6. Vizsgálják felül a NAT-ot a diákok irreális terhelésének csökkentése érdekében!

7. Tegyék minden paraméterében kompetenssé a tanfelügyeleti rendszert! (Pl. ne fordulhasson elő, hogy tánctanár minősít zongoratanárt!)

8. A pedagógiai munka színvonala érdekében radikálisan csökkentsék a pedagógusok tanfelügyeletből és intézményi önértékelésből fakadó irreális adminisztratív terhelését!

Munkaterhelés, bérrendezés:

9. Kérjük, hogy a minőségi munkavégzés érdekében csökkentsék a tanárok kötelező tanítási óraszámát heti 20-22-re!

10. Állítsák vissza a pedagógusok illetményének minimálbér-alapúságát! (Ez volt a legfontosabb eleme a kiszámítható életpálya-modellnek!)

11. Gondolják át újra a túlmunka elrendelésének és díjazásának gyakorlatát! (Nonszensz, hogy tartós helyettesítés esetén a helyettesítő kolléga akár heti 32 tanóra megtartására is kötelezhető heteken keresztül a havi alapbéréért.)

12. Rendezzék méltó módon az érettségiztető és szakvizsgáztató kollégák felelősségteljes plusz munkáját!

13. A jogszabályokban előírt rendkívüli munkavégzés díjazása sose lehessen méltányossági kérdés vagy a fenntartó aktuális költségvetési helyzetének függvénye!

14. Csökkentsék és ésszerűsítsék az utazó tanárok útiköltségeihez köthető bürokráciát! (Pl. engedélyezzék újra a Start-kártya használatát, mellyel mind a dolgozó, mind a fenntartó költsége csökken.)

15. Haladéktalanul és radikális mértékben fejlesszék a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező pedagógiai munkát segítő adminisztratív dolgozók méltatlanul alacsony bérét!

Gazdálkodás:

16. Kérjük, hogy a hatékonyság, a könnyebb tervezhetőség és ésszerűség érdekében állítsák vissza az iskola önálló gazdálkodási jogkörét!

17. Vonják ki a közbeszerzési törvény hatálya alól a szakképzési nyersanyagok beszerzését, különös tekintettel a kisebb értékű beszerzésekre!

18. Elengedhetetlen az oktatáshoz feltétlenül szükséges anyagok, eszközök beszerzési folyamatainak lényeges egyszerűsítése. (Az 2015/16. tanév őszi félévében a finanszírozás elmaradása miatt beálló képzési anyagigény hiánya okán iskolánkban meghiúsult a szakmai tantárgyak tananyagegységeinek maradéktalan teljesítése.)

19. Az iskola kapcsolatait és forrásait a központosított intézményfenntartás elsorvasztotta. Szükségesnek látjuk az önálló intézményi pályázás és képviselet gyakorlatának visszaállítását.

20. A nívós szakmai képzés érdekében elengedhetetlennek tartjuk az országos és nemzetközi szakmai versenyek költségeinek folyamatos biztosítását.

21. Fontos az iskolai könyvtári állomány fejlesztéséhez szükséges kották, szakmai folyóiratok, szakkönyvek vásárlásához a forrás biztosítása.

22. Elengedhetetlen a szakmai képzési eszközök rendszeres karbantartásának finanszírozása (pl.: élezés, kopóalkatrészek cseréje, pótlások, hangszerek hangolása és javítása, szerszámgépek rendszeres, szakszerű ellenőrzése).

23. Biztosítani kell az iskolaépület és berendezési tárgyainak folyamatos karbantartásához szükséges költségeket, továbbá a technikai személyzet számára a napi munkavégzéshez a szerszámokat, nyersanyagokat, védőfelszereléseket.

Szakmai érettségi, szakgimnázium:

24. Kérjük az emelt szintű szakmai művészeti érettségi vizsgatárgyak szakmai felülvizsgálatát, bevezetésének elhalasztását, legalább addig, amíg a NAT egységes elvárásrendet nem fogalmaz meg a bevezetett tárgyakra vonatkozóan, és amíg nem adnak ki egységes és nívós szakmai tankönyveket (pl. zeneirodalomból). Elvből elutasítjuk azt az eljárást, hogy a diákok egy évvel az érettségi előtt tudják meg, milyen tárgyból kell majd emelt szinten beszámolniuk, ráadásul úgy, hogy a közzétett érettségi tárgyak belső tartalma teljesen szabályozatlan, esetleges, sőt akár visszaélésekre is lehetőséget adhat.

25. Állítsák vissza a diákjaink körében népszerű, egyúttal nemzeti örökségünket, magyarságunkat ápoló népművészet és a magyar népzene alapjai tárgyakat kerettantervi tárgyként és választható érettségi tantárgyként!

26. A szakgimnáziumi óraterv összeállítása szakmai egyeztetés és szakértői vélemények alapján történjen! Bevezetését el kell halasztani, amíg a képzési kimenet nem tisztázódik.

27. A magyar közoktatás, a felnövekvő generációk és a pedagógustársadalom érdekében kérjük és elvárjuk, hogy a jövőben minden reform csak széleskörű szakmai egyeztetés, valós hatástanulmány, tesztelés után és csakis felmenő rendszerben kerüljön bevezetésre!

Kelt: Szombathelyen, 2016. február 1-jén iskolánk félévzáró nevelőtestületi értekezletének és tagozati értekezleteinek folyományaként.

0 Tovább

A Miskolci Herman Otto Gimnázium nevelőtestületének nyílt levele

NYÍLT LEVÉL A KÖZVÉLEMÉNYHEZ!

 

„Miért sírnak már megint a pedagógusok?!” - kérdezik sokan, „Állandóan fizetésemelést kapnak, ráadásul alig dolgoznak, délben mindennap otthon vannak!” - sajnos a társadalom jelentős részének ez a véleménye a tanárokról.

Tisztázni kellene végre néhány dolgot! Kezdjük a mindenkit érdeklő „állandó fizetésemelés”-sel. 2013-ban, a pedagógus-életpályamodellhez kapcsolódva kaptunk alapbéremelést. De csak az ígért összeg 60%-át! A maradék 40 %-ot négy év alatt „fizetgeti ki” az állam. Persze minden emelés előtt és után nagy sajtóvisszhangot kap az esemény, mintha egy-egy újabb béremelésről lenne szó. Ugyanakkor megemelték a kötelező óraszámot, megszüntették a pótlékok túlnyomó többségét. A kormány – a szakszervezetekkel kötött megállapodást megszegve - a pedagógus-bértáblát elválasztotta a minimálbér alakulásától, így mostantól az inflációkövetés sem valósul meg.  A bérrendezés egyébként igencsak szelektív módon valósult meg: sokaknak szinte egyáltalán nem lett vastagabb a borítékja - főleg azoknak, akik több szakot tanítanak és szakvizsgával is rendelkeznek, s korábban túlóráik is voltak, sőt, jó munkájukért minőségi bérpótlékban részesültek, hiszen az ezekhez kapcsolódó többletjuttatásokat mind eltörölték. De az is mosolyra késztető (legalábbis kínunkban mosolygunk), hogy az életpályamodell pedagógus I. és II. kategóriája között a bérkülönbség nettóban 15.000 Ft körül van. (De látjuk, hogy hasonló manipuláció történik más szakterületek „bérrendezése” esetében is.) A mestertanárok kiválasztásával pedig sok esetben a közvetlen környezetük sem ért egyet. Ez aztán az életpálya…

És többségében mégsem ez az, ami miatt leginkább „sírunk”, ami miatt ez a levél is megszületett!

Az egész oktatási rendszert látjuk most már veszélyben! Kaotikussá vált minden! Bizonytalanság, elkeseredettség, sokszor apátia uralkodik a tanári szobákban. S az, hogy vannak még jól működő iskolák, jól megtartott órák, versenyeredmények („természetesen” nevezési díjakra és útiköltségre elkülönített keret nélkül), sikeres érettségik és felvételik, kizárólag a tanárok lelkiismeretességének köszönhető - merthogy nem a környezeti hatásoknak és az oktatáspolitika tevékenységének, az biztos!

Ki működteti egyáltalán az iskolákat? Az önkormányzat, vagy annak egy cége? Valamelyik minisztérium, az Oktatási Hivatal, a POK…? A sok bába között elveszett a gyerek! A GYEREK, merthogy az egésznek róluk kellene szólnia!!! De nem ez történik!

Az évenkénti - jobb esetben kétévenkénti - változások biztosan nem diák- és tanárbarátok. Hol a Nemzeti Alaptanterv változik (ami miatt az iskolák kénytelenek egy sor dokumentumukat újraírni, köztük a helyi tanterveket), hol az érettségi követelményrendszer, hol a továbbtanulási lehetőségek köre, de minimum a tankönyv (melyből mi, tanárok nem kapunk ingyenes példányt, így minden tanév azzal kezdődik, hogy meg kell vennünk a munkaeszközeinket). Csoda, hogy ilyen reformdömpingben nem teljesítenek egyes magyar diákok jól a nemzetközi felméréseken? (S a kormányzat a gimnáziumokkal szemben a szakképzőket preferálja, holott a legrosszabbul teljesítők leginkább ebből az iskolatípusból kerülnek ki - a padból kikerülve nyilvánvaló, hogy munkaerőnek sem lesznek elég magasan kvalifikáltak. Ugyanezért tovább fog súlyosbodni az európai szinten is gyengének számító idegennyelv-tudásunk is!) Van olyan gyerek, aki iskolai pályafutása alatt 6-8 újításhullámot is elszenved, persze a velük kísérletező pedagógusokkal együtt. Mert bizony a tanárnak is beletelik néhány évébe, hogy megtalálja annak legjobb módszerét, hogyan juttassa el az új ismeretanyagot a gyerekekhez. Ráadásul a tankönyvek új generációja nevében is kísérleti, azaz kipróbálás alatt álló, míg szakmailag igen színvonalas könyvek indokolatlanul a süllyesztőbe kerültek… Az oktatási rendszer minden változtatásával a gyerekekkel kísérletezünk! Az érettségi követelmények változtatása az egyik legfelháborítóbb: pl. a jövő tanévben érettségizők napjainkban szembesülhettek azzal a ténnyel, hogy vannak olyan tárgyak (pl. földrajz, kémia, informatika), melyeknél az érettségi elvárások utólag módosultak, hiszen ők az adott tantárgy tanulását már befejezték, mivel oktatásuk a középiskola első két évfolyamán történik.

Egy-két-három éves reformok pedig nem léteznek! Azokat felelőtlen próbálgatásoknak tekinthetjük csak. Egy igazi reformnak van kifutása - eltart például egy gyermek iskolába lépésétől az érettségiig. Melyik korosztálynál valósult ez meg utoljára Magyarországon? Követeljük, hogy a jelenlegi reformoknak nevezett akciókat azonnal függesszék fel, míg társadalmi-szakmai konszenzuson alapuló közös nevezőre nem jutunk! És a továbbiakban se lehessen változtatásokat olyan rövid határidővel bevezetni, hogy azok a tanulói korosztályok, akikre vonatkoznak (illetve tanáraik) ne tudnának arra lelkiismeretesen felkészülni! Például az érettségiben történő változtatás ne érinthessen olyan diákot, aki már gimnáziumba, szakközépiskolába beadta a jelentkezési lapját, vagy éppen oda jár! Ugyanígy a felsőoktatási szakok meg- és átszabása se ismétlődhessen meg még egyszer a néhány évvel ezelőtti botrányos módon, hogy akik négy-öt-hat-nyolc éve pl. jogi tanulmányokra készültek, az utolsó pillanatban azzal kellett szembesüljenek, hogy a férőhelyek száma a korábbiak töredéke lett, s annak nagy része is önköltségessé vált. De hasonlóan elhamarkodott, átgondolatlan lépés, a gyerekek központilag kötelezően előírt NETFIT felmérése a testnevelés órákon.

Ugyanakkor szakmai egyeztetés gyanánt nem fogadjuk el a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Karral történő egyeztetéseket! A kormány ilyenkor saját magával egyeztet, nem egy hiteles szakmai körrel!  Mi értelme ennek? Legfeljebb annyi, hogy kipipálták a demokratikus megoldásokra való (ál)törekvéseket!  Az említett szervezetbe belekényszerítettek minden tanárt, az önkéntes belépés lehetősége fel sem vetődött! Hol vannak demokratikus jogaink? A Pedagógus Kar által összetákolt etikai kódex pedig egyszerre felháborító és megmosolyogtató, támogatottság és jogalap nélküli szülemény.

A jelenlegi tananyagmennyiség elsajátítása már a legeslegjobb képességű tanulók határait is erősen feszegeti! Gyerekeink tényanyag-hegyeket kénytelenek bemagolni, de önálló véleményt többségük vagy képtelen kialakítani, vagy nézetüket nem tudják megfogalmazni és logikusan érvelni mellette. A heti óraszámok pedig az egekbe szöktek! Legyen mindennapos testnevelés (elegendő mennyiségű tornaterem nélkül), legyen mindennapos éneklés, legyen focioktatás… Egy középiskolás átlagosan heti 35 órát tölt az iskolában, s ezekre fel is kell készülnie. A motivált tanulók elvesztik gyermekkorukat, sokaknál pedig pszichés problémák alakulnak ki.  Hol a határ? A gyerek napja is 24 órából áll! E mellett az uniformizált, egységesítésre törekvő oktatási rendszer bebetonozza az eltérő szociális, egészségügyi vagy mentális helyzetből származó különbségeket. Ennyi féle hátrány szerinti differenciált oktatás nem valósítható meg egy osztályon belül. A gyerekeink, s így az ország jövője forog kockán!

A mi napjaink is 24 órásak, a heti munkaidőnk pedig 40 óra! További adminisztrációs terheket nem tudunk és nem is akarunk elviselni! Tartsunk meg 26 órát! Készüljünk is fel rájuk lelkiismeretesen (ráadásul az éppen aktuális reformszellőnek megfelelően), írjunk hozzá óravázlatot, tematikus tervet, tanmenetet… A dolgozatokat időben állítsuk össze és javítsuk ki. A tehetségesekkel és a lemaradókkal foglalkozzunk külön is. Szervezzük meg az osztálykirándulást, tartsunk fogadóórát, szülői értekezletet, rendezzük meg az iskolai élet elengedhetetlen ünnepségeit, vigyük a gyerekeket színházba, múzeumba… és írjuk meg a portfóliót, az önértékelést! Nem! A lelkiismeretes tanár eddig is legalább heti 50 órában foglalkozott a munkájával, több felesleges tevékenységre nem akarunk áldozni a már így sem létező szabadidőnkből!

Munkánk minden pillanatát folyamatos ellenőrzés alatt akarják tartani, mintha nem épp a mi munkánk szólna arról, hogy folyamatosan egy osztálynyi gyerek ellenőrzi (természetesen a szülőkkel együtt)! Emellett még óralátogatásokra van szükség, és 80-100 oldalas portfólió írására az életpályamodell előmeneteli rendszeréhez kapcsolódóan, és szakfelügyeleti ellenőrzésekre, kétévenkénti önértékelésre (BECS, leánykori nevén PÖCS). Persze utóbbihoz még saját magunknak ki is kell dolgozni az eljárási rendet. Dokumentumok, papírok, elektronikus adatszolgáltatás… És mikor taníthatunk végre??? Vagy éppen az a cél, hogy a felnövekvő generáció már kérdezni se tudjon?

Az oktatáspolitika ennyire nem bízik a „nemzet napszámosaiban”? Nem dolgozunk rendesen vagy eleget, így többszintű ellenőrzésre szorul a munkánk? Ez a központi megítélés? A törvényalkotóknak be kellene látniuk, hogy a belső ellenőrzési rendszer erőltetésével és az életpálya hibás bevezetésével megosztották a pedagógustársadalmat, a bizalmatlan iskolai légkörnek viszont a diákok láthatják kárát.

Az igazgatóktól is elvették legfontosabb jogköreiket: se önálló gazdálkodás, se munkáltatói jogok, még az iskola épülete sem hozzájuk tartozik az ott dolgozók egy részével együtt. Hivatalosan még a portást sem utasíthatja esetleges feladatokra, nincs egyetlen technikai dolgozó, aki az igazgató irányításával végezné a munkáját. Miért kellett az iskolavezetőket gyámság alá helyezni? Az iskolaépületek rosszabb állapotban vannak, mint valaha. Nincs pénz alapvető dolgokra. A tantermeket a szülők festik, a karbantartás akadozik. Három év után is egymásra mutogat a fenntartó KLIK és az üzemeltető önkormányzat, ha pl. néhány tízezer forintos költségen balesetvédelmi okokból meg akarjuk erősíttetni a könyvtári polcokat. Évek óta egyetlen taneszközt, sporteszközt, könyvtári könyvet sem vásárolhattunk. A tanulmányi és sportversenyekkel kapcsolatos költségeket csak részben biztosítja a fenntartó, így megkérdőjeleződik a tehetséggondozás fontossága is. Vannak tanárok, akik hónapok óta nem kapják meg fizetésüket! (De van olyan Németországból érkezett lektor is, akinek a szolgálati lakásában kikapcsolták a villanyt és a fűtést, mert azt nem fizette a KLIK - milyen hírünket fogja ő vinni Európában?) Ez a fenntartói-üzemeltetői rendszer jól működik?

Egyáltalán a tanórákon kívül működik még valami jól és ésszerűen a magyar közoktatásban??? Gondolhatja azt valaki komolyan, hogy az alapproblémák végtelen során javítani fog az újabb és újabb kötelezően előírt dokumentációk elviselhetetlen tömege?

Mi továbbra is TANÍTANI szeretnénk! Egységesen akarjuk támogatni tanítványainkat fejlődésükben – nem megosztottan! Jó hangulatban bemenni a munkahelyünkre - nem idegesen, elcsigázva vagy belebetegedve a stresszbe! Önkéntesen belépni olyan szervezetekbe, amelyekbe mi szeretnénk - de nem beterelve! Nem ágálunk az ellenőrzések ellen, ha ezt feletteseink (a munkaközösség-vezetők és igazgatók) végzik, illetve olyan szakfelügyelők, akik szakmai tekintélynek számítanak. Nem berzenkedünk az olyan adminisztráció ellen, amely közvetlen kapcsolatban van oktató-nevelő munkánkkal, azaz a naplókat, bizonyítványokat továbbra is megírjuk! Mi is követeljük, hogy negyvenórás legyen a munkahetünk, és ezért végzettségünknek, elvégzett munkánk minőségének és a munkában eltöltött éveknek megfelelően differenciált bért kapjunk, ne pedig nem létező életpályamodellről meséljenek nekünk! Szeretnénk, ha az igazgató újra „főnök” lenne, hogy az iskola önállóan gazdálkodva maga határozza meg a felhasznált pénzeszközök prioritását. Tiszta, átlátható, mindenféle pénznyelő, központi vízfejtől mentes fenntartói viszonyrendszert követelünk! S legfőképp NYUGALMAT akarunk, mely politikától, álreformoktól mentes, hogy legalább néhány évig ugyanazt a könyvet használhassuk! Pedagógusok vagyunk: megtanultuk, hogy mit és hogyan kell tanítani - ha hagyják!

Szeretnénk a felnövekvő generációkat jól felkészíteni az élet kihívásaira, hogy képesek legyenek megfelelni a kor követelményeinek!

Vegyék ezt segélykiáltásnak, kérjük a felettes szervek és a társadalom támogatását, segítségét!

 

Miskolc, 2015. november 27.

                                                                   a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete

0 Tovább

önképző

blogavatar

Önképző. Ha máshogy nem megy.

Utolsó kommentek